Hogyan kezdj bele az új dolgokba? #1

Foxhouse kedző edzés balett

Kezdőség állapotáról

“A mester az a kezdő, aki soha nem adta fel”

-Avina Celeste 

Lassan itt a szeptember és vele az iskolakezdés.  Ebből kifolyólag szegény hónap általános közutálatnak örvend a legtöbb diák körében, pedig megmondom az őszintét, én soha nem rettegtem tőle. Persze jobb otthon sorozatot nézni, vagy már délben kiülni a Deák térre, mint iskolába slattyogni a kora reggeli kómába. Ezzel azért én is így vagyok. Számomra mégis a szeptembert mindig az új kezdet napsugaras köde lepte be.

Éppen ezért én mindig tanévkezdéshez igazítottam a nagy váltásokat az életemben. Szeptemberben festettem be először a hajam, szeptemberben kezdtem el újra sportolni, és szeptemberben fogadtam meg mindig, hogy ezentúl csak biciklivel fogok közlekedni.

És most, bár már nem fenyeget az egész napos iskola, úgy látszik megragadt ez a jó szokásom. 

Szeptembertől ugyanis elkezdek személyi edzőként tanulni, ami miatt már most izgulok, mert elég nagy kihívás lesz. Ami viszont ennél is nagyobb dolog, hogy elkezdek balett órákra is járni, az állandó capoeira mellett. Ez azért fura, mert világéletemben fiús sportokban voltam jó: fociztam, úsztam, küzdősportoltam, szóval ez eléggé kivisz a komfortzónámból.

Éppen ezért, amikor leültem gondolkodni, miről is szóljon heti poszt sorozatom, nem is találhattam volna ki jobb témát magamnak, mint, hogy kicsit arról írjak milyen is kezdőnek lenni.

Szóval kezdjük!

capoeira mozdulat Belgium

Hogyan válj kezdővé? 1. lépés

Képzeld az én fogalmaim szerint ez nem az, amikor ténylegesen ki is próbálsz valamit, és nem is az amikor eldöntöd, hogy na jó üsse kavics elmegyek. Ez az az állapot, amikor az agyadban átsuhan egy gondolat, ‘jééé, ez érdekel engem is’.

Vegyük az én példámat.

Mindig is tetszettek a balerinák. Csodáltam a hajlékonyságukat, ahogy kecsesen végig táncolnak a színpadon. Irigyeltem az elhivatottságukat, mert láttam a precíz, egyben könnyed mozdulatok mögött a sok év kemény munkát. Mégsem fogalmazódott meg a fejemben egyszer sem, hogy ezt bármikor kipróbáljam.

Miért is?

Mert nem tartottam magamat ilyen embernek. Volt egy elképzelésem, hogy milyenek is a balett táncosok, hogyan néznek ki, hogyan öltözködnek stb.. Nem éreztem a testalkatomat sem megfelelőnek, se elég elszántnak magamat. Ja pont én majd belefektetek sok időt egy olyan sportba, amit évekig, kisgyerekkor óta tanulnak az emberek. Én, aki mindenbe belefog, aztán egyikből sem lesz semmi és úgy változtatom az érdeklődési köröm fókuszát, mint más ember a ruháját. Komolyan el sem gondolkodtam rajta, csak az érzés volt meg, hogy de jó lenne, ha én is így tudnék táncolni.

És igen ez a másik dolog, ami hatalmas gátat tud emelni elénk, hogy egyáltalán belefogjunk bármi újba is.

Szeretjük a gondolatot, hogy hajlékonyak, erősek, gyorsak, vékonyak legyünk. Elképzeljük, hogy a sok év gyakorlás után mi is eljuthatunk erre a szintre. Szinte már látjuk az ismerősök elképedt arcát és halljuk a dicséreteiket. De emellett nem vagyunk annyira elkötelezettek a cél iránt, hogy tegyünk is érte. Hogy beépítsük a napi rutinunkba az edzést. Hogy valós erőfeszítéseket tegyünk. 

nyújtó edzés közben

Márpedig minden ilyen dolog megköveteli az idődet és az energiádat. Ha pedig nem elég erős a motivációd az első kanyarban vissza fogsz fordulni.

Éppen ezért, az első dolgunk, amikor valami újba szeretnénk fogni, hogy megkérdezzük saját magunkat: Tényleg akarom ezt annyira, hogy erőfeszítéseket tegyek érte?

Gondoljuk át mik az akadályai! Milyen kihívások elé állíthat minket? Milyen problémák merülhetnek fel? És hogyan tudunk majd tenni ellenük? Keresd ezekre a kérdésekre a választ és az vagy megacélozza elhivatottságod, vagy elkedvtelenít. Az utóbbi esetben valószínűleg nem is akartad eléggé.

Ha nem haragszol, megint felhoznám a személyes példámat. Nekem ez lesz az első alkalom, hogy elmegyek egy ilyen órára. Most jött éppen szembe egy lehetőség, és el kellett döntenem, hogy élek-e vele vagy sem. Rögtön jöttek a gondolatok ‘Biztos akarom én ezt? Azt sem tudom, mit kell majd csinálnom.Tök béna leszek! ’ 

A gondolat, hogy nem leszek valamiben jó, majdnem annyira megijesztett, hogy kis híján meghátráltam. Aztán eszembe jutott, amikor kezdő capoeirásként, hogy be voltam tojva az első órán. Igazából azt se tudtam, milyen órán vagyok, mert én csak kíséretként voltam ott. Aztán hipsz-hopsz eltelt 11 év és már én tanítok másokat. Szóval vettem egy nagy levegőt és igent mondtam.

Gondolom mindenki került/kerülni fog hasonló szituáció(k)ba. A személyiségünktől függ, hogy elkezdünk-e hezitálni (mint én), vagy egyből fejest ugrunk az ismeretlenbe. Ha te inkább az előbbi kategóriába sorolod magadat, akkor ez a cikk sorozat, melynek az első darabját olvasod, főleg neked fog szólni.

Mikről fogok még írni?

  • Miért félünk az új dolgoktól?
  • Hogyan változtatja meg életünk, ha elkezdünk új dolgokat kipróbálni?
  • Hogyan tudjuk el is érni a célunk?
  • Hogyan tudsz elérhető célokat kitűzni magadnak?
  • Mit tegyünk, ha lankad a motivációnk?

És még több minden másról is, elsősorban arról, hogyan tudod átprogramozni az agyadat, hogy sokkal nyitottabb legyen a körülötte lévő világra.

Fesztivál hangulat

Remélem hasznosnak fogod találni és jövő heti cikkemet is elolvasod!

A még borzalmasan kezdő,

Rosa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.