Mondd érezted már, hogy a 24 óra egy nap kevés neked, hogy lassan osztódnod kellene, hogy minden el legyen intézve, hogy lassan egy hete nem aludtál rendesen. Igen? Nem vagy egyedül. Statisztikák szerint ugyanis jellemzően 24-30 év közötti emberek nagy része szereti jócskán túlhajszolni magát. Bár ez egyre fiatalabb korosztályoknál is megfigyelhető. Talán az erre a legésszerűbb magyarázat, hogy tipikusan ebben a korban jön a legtöbb új dolog be az ember életébe. Komolyabb magánéleti kapcsolatok, munka és karrierépítés és mellette az ember fejlődni akar, élvezni a fiatalságát. Bár ez jócskán függ az egyén jellembeli komponenseitől és, de amondó vagyok, hogy a legtöbbetek átesett már ilyen átmeneti, vagy huzamosabban fennálló időszakon. 

Nagyon sokáig én is hajlamos voltam retekmódon túlvállalni magam. Általában bele-bele fogtam ebbe-abba, csináltam, aztán elkezdett valami más is érdekelni, és a végére 8 embernek elég feladat gyűlt össze, amik szépen lassan maguk alá temettek . Ettől persze rémesen kiábrándultan teltek a napjaim, hiszen semmivel nem tudtam úgy foglalkozni, ahogyan szerettem volna. Hála égnek ez mára már kicsit letisztultabbá vált, többé kevésbé tudom, mit szeretnék kezdeni az élettel, de így is sokszor találom magam ugyanabban a cipőben. Ilyenkor nem árt nekem sem ismételten alkalmaznom az alábbi pár lépést, amit most szeretnék veletek is megosztani.

1. lépés

Első körben fontos eldönteni mindenkinek, mit is szeretne magával kezdeni. Igen ezt egyszerű mondani, de enélkül csak csapongani fogsz céltalanul jobbra, balra, jobbra, balra, megint egy kicsit balra stb.. Gondolkodj el rajta, ha nem lenne semmi akadály előtted, ha nem számítana a pénz sem az idő, ha birtokodban lenne,minden tudás és tapasztalat akkor, mit csinálnál szívesen. Utaznál, elköltöznél a világ túlső felére, vállalkozást indítanál, elkezdenél egy új sportot, hogy jobban néz ki?Most bármi cél, ami eszedbe jut és úgy érzed, hogy az neked való lenne, írd le nyugodtan. Most nincs semmi korlát!

Ezután ki kell találnod, melyek ezen célok közül azok,  amikhez van elég motivációd, hogy el is érd. Például nekem nagyon tetszik a gondolat, hogy kaszkadőr legyek, viszont igazából, nem vágyom annyira rá, hogy napi szinten széttörjem magam. Nyilván, ha lenne elég motivációm ez sem jelentene akadályt.

Nézzünk egy ellenpéldát: sok hivatásos sportoló álmodik arról, hogy olimpikon válhasson belőle. Ez az ő álmuk, életcéljuk, egy húzóerő, aminek gyakorlatilag mindennapjaikat alárendelik. Itt gondolok a korán kelésre, a rengeteg edzésre, egyszerűen életviteli szinten tesznek bele mindent, még akkor is, hogy alapvetően a sikeres esélye nagyon kicsi.

A tanulság ebből az, hogy ki kell választani a sok elképzelés közül azt az egy vagy két célt, amit valóban el tudunk képzelni magunknak és van is elég motivációnk megvalósítani azt.

2. lépés

A következő lépés, hogy megválaszold a miérteket:

Miért szeretnéd ezt elérni? Miért fontos ez a te életedben?

Át kell gondolnod, hogy te milyen életet képzelsz el magadnak, melyek azok a problémák, amikre megoldást akarsz találni, melyek azok a területek, amiket fejleszteni akarsz.

Ne érts félre, nem azt mondom, hogy, ha megvalósítasz mindent, amit elképzeltél, akkor nem lesznek problémáid.

Mindenkinek vannak és lesznek is  problémái.

És általában, amint megoldunk egyet legalább 5 másik jön helyében.

Például kitalálod, hogy egészségesebben szeretnél élni és el fogsz menni edzeni. Miután eldöntötted rögtön jön a kérdés, hogy hol találsz edzőtermet, mit szeretnél edzeni, honnan lesz rá pénz stb. 

Csak egy elképzelt világban van olyan hogy minden tökéletes és senkinek nincs semmi baja.

Viszont, ha egy olyan célért küzdesz, ami számodra fontos, a sok kis apróság megoldásra nem stressz forrásként, hanem kihívásként fogsz tekinteni.

Ehhez viszont biztosnak kell lennünk, hogy a motivációinkkal valóban önazonosak vagyunk-e. 

Szomorú de általában az emberek vágyai többnyire egy másodlagos forrásból származnak. Szülői nyomás, társadalmi konvenciók, a barátok befolyása stb.

Hány alkalommal volt már, hogy kitűztél egy célt, aztán nem sikerült, vagy egyszerűen elfelejtetted 6 hónappal később és egyszerűen feladtad a reményét is, hogy elérd azt a célt?

Valószínű, hogy a motiváció nem a sajátod volt. A lehető legrosszabb amikor kergetsz egy célt a rossz indokból. Ezt nagyon nehéz felismerni és önismeret is kell hozzá, de őszintén, miért pazarolnánk arra az időnket amit nem is szeretünk igazán.

Persze jogosan kérdezheted: “Oké ez szép, de nekem van egy jó célom, van egy jó miértem is, miért érzem hogy nem vagyok boldog? Miért stersszes minden napom, hogy már felkelni sincs kedvem? “

Azt kell, hogy mondjam valószínűleg egy váratlan végeredménnyel találkoztál.

Amikor állítaszt egy célt magad elé, van egy elképzelésed, hogy az mihez hoz majd vezetni. De annak ellenére, hogy keményen dolgozunk, előfordulhat, hogy a valóság máshogy alakul, mint ahogy elterveztük.

Ez sajnos nehéz, de próbálj türelmes maradni. Ha nem sikerül megvalósítani az utad végén a kitűzött célt, ne keseredj el, mert attól még vezetett ez is valahova.

Próbálj meg más nézőpontból tekinteni erre a helyzetre: lehet nem érted el, amit kitűztél, de  egy csomó élettapasztalatot szereztél és ki tudja a jelenlegi pozícióból könnyebben tudsz tovább indulni másfele, inspirálódhatsz belőle.

Sokszor az sem jó, ha túl fókuszáljuk az eredményt.

Maradj tehát rugalmas, és egyszerűen élvezd az utat ami a célod felé vezet. 🙂