Volt régebben egy film, melyben Scarlett Johansson egy frissen végzett antropológust játszik. A film legelején kétségbeesetten próbál munkát találni és az egyik ilyen állásinterjún meg kérik, hogy pár mondatban jellemezze magát. Egyszerű kérdés igaz, ő mégsem tud értelmes választ adni rá, így el is küldik.

Gondolhatod most, hogy úristen de gagyi, hiszen mindenki tud pár mondatot mondani magáról. Először nekem is ez jutott az eszembe, de, amint mélyebben elkezdtem vizsgálni a kérdést, már nehezebben találtam a releváns szavakat. Hiszen, az, hogy hogyan hívnak, hogy nő vagyok, hogy magyar vagyok, önmagában nem mond semmit rólam. Ezek a saját akaratomon kívüli dolgok, amikre egyáltalán nem volt befolyásom. Az, hogy tényleg kis is vagyok én,  merre tartok és mit szeretnék elérni arról nem mondanak semmit.  Pedig ezek az igazán lényeges kérdések, mégis néha rémesen nehéz választ adni rájuk. De hogy is lehetne egyszerű, amikor már gimnazitsa korom óta keressem a válaszokat és még mindig nem tiszta minden. Ezzel csak én lennék egyedül? Nem hiszem.

Ez egy olyan feladat mindenki előtt, amit a környezet befolyásolhat, de alapvetően felnőtt létünk alapköveit önmagunknak kell leraknunk. Nehéz munka ugyan, de közben jó ha tudjuk, hogy a változtatás lehetősége végig a kezünkben van.

Hála égnek egy olyan kort élünk, amikor az internetnek köszönhetően rengeteg lehetőségünk van. Akár pár hét alatt megtanulhatunk programozni, vagy beiratkozhatunk egy online kurzusra, anélkül, hogy kitennénk otthonról a lábunkat.

Ugyanígy van ez a sporttal is. Annyi lehetőség közül választhatsz, csak az elhatározást kell meghozni.

Te tudod pontosan mit szeretnél? Megvannak a céljaid? 

Végre tudod hajtani azt, amit kitaláltál magadnak?

Sokan úgy gondolják egyszerűen meg tudják fogalmazni a vágyaikat, de mikor ott lennének, hogy ezt ki is kell mondani vagy leírni, hirtelen megtorpannak. Furán hangzik, de igaz. Az álmok nagyon félelmetes dolgok tudnak lenni.

Félünk tőlük, mert félünk attól, hogy nem teljesül. Hogy elbukunk. Amint kimondjuk, leírjuk rögtön valóságosabbnak tetszenek és a vereség is valóságos lesz, ha nem sikerül.

Sokan már ösztönösen félünk a csalódástól. Belénk lett nevelve a hibázástól való félelem. Hiszen, ha nem sikerül értéktelennek érezzük magunkat, mihasznának, aki nem tudja a saját elképzeléseit sem megvalósítani.

Ez viszont nem volt mindig így. Nézd meg csak a gyerekeket. A kisbaba elszántságát, amikor járni tanul. Elesik ötször,tízszer, százszor de próbálkozik folyamatosan. Meg sem fordul a fejében, hogy nem sikerül, hogy feladja. Ezért tudunk ebben a korban olyan gyorsan tanulni, mert nem érjük meg kudarcként, ha hibázunk.

Kisgyerekként ugyanilyen egyszerűséggel merünk álmodni is. Tűzoltók meg űrhajósok akarunk lenni és el is hisszük, hogy egyszer majd azok leszünk.

Gondolj erre, amikor egy új dologba készülsz belefogni, vagy változtatni szeretnél az életeden.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit szeretnék csinálni, ha nem számítana a korod, a pénz és az idő. Fogalmazd meg őket világosan, de ne használd a bárcsak, a szeretnék, és az akarok szavakat. 

“Az el akarok kezdeni balettozni” helyett úgy fogalmazz inkább, hogy ‘Elkezdek balettozni’. 

Példaként leírom az én pár álmomat:

• Megtanulok szaltózni év végéig.
• Megkapom a következő övemet capoeirán.
• Személyi edző leszek.

És tudnám ezt még folytatni, hiszen megtanultam célokban gondolkodni és álmodni újra.  A következő hetekben pedig azokat a lépéseket szeretném megmutatni nektek, amiket a mai napig alkalmazok, hogy ez így is maradjon. 🙂

Következő részben a célkitűzésnek egy nagyon hatékony módszerét fogom majd leírni, ami remélem hasznos lesz nektek is.

Addig további szép hetet kívánok nektek!