Mi a történeted? Egészen kisgyerek korom óta sportolok. 4 évesen kezdtem judoval és csináltam is 11 évig. Aztán capoeiráztam, majd akrobatikázni kezdtem. Az akróban találtam meg mindazt, amit a sportban szeretek: a szabadságot, az izgalmat, temérdek adrenalint és egy újabb módját annak, hogy úgy bánjak a testemmel, ahogy akarok. Olyan dolgokat tanuljak meg vele, amik alapból elképzelhetetlennek tűnnek, úgy használjam olyan szabadon ahogy előtte sosem.

Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, amikor elkezdtél akrobatikázni? A leginkább az, hogy mit tanuljak meg legelőször. Akkora volt hirtelen a választék, a tanulható ugrások és elemek között, hogy nem tudtam, mit csináljak. Csak ültem a teremben és figyeltem.

A legjobb barátod hogyan jellemezne téged? „Ez egy igazi idióta” Kb. valami ilyesmi lehet. 10 éve a legjobb barátom ő ismer a legjobban 😀

Miért térsz vissza újra és újra a terembe? Az illat, egyértelműen az edző termek illata, ami oda vonz vissza.

Mi volt a legrosszabb munkád? Úgy gondolom, hogy nincs rossz munka vagy jó munka, csak munka van és azt meg kell csinálni. Ha folyton azon agyalsz ,hogy most éppen mi a rossz az aktuális munkádban, akkor mindig boldogtalan leszel.

Mi a legnagyobb kihívás egy akrobata életében? Egyértelműen a bátorság összegyűjtése egy-egy ugráshoz.

Ki a példaképed? A nagyapám, ha csak fele olyan jó sport ember és csak tized annyira jó ember leszek, mint  Ő és sikerül annyira bölcsnek lennem öreg koromra ,mint amennyire Ő az, én elégedett leszek az életemmel.